Egy igazi ragadozó – Krizsai Botond

április 20th, 20130 Comments »

 

A 2007-as év őszén Zalaegerszegen, egy borús napon láttam először. Az edzést figyelte, a pálya mellől. Nem ő volt az első, aki lejött megnézni edzést.Legtöbbjükön az első pillanatban tudjuk, hogy nem fogja kipróbálni, mert fél. Róla is azt hittük, hogy soha nem látjuk többet. Tévedtünk. Eljött a következő edzésre is. Beállt közénk. Kapott sisakot, vállvédőt. Mindenki meg volt győződve róla, hogy nem fogja sokáig csinálni. Gyorsan feladja majd. Miért gondoltuk ezt? Az önbizalom teljes hiányát láttuk, félelmet a szemeiben, a mozdulataiban. Határozatlanság sugárzott az egész lényéből. Hiába volt meg a termete, az izomzata és a mozgáskoordinációja is nagyon kezdetleges volt. Meg vagyok róla győződve, hogy a fejében levő korlátok voltak azok, amik akadályozták a pályán és az életben is. Az egyik akkori edzőnk a sokadik edzésen közölte vele, hogy ő az oktatás csődje. Mi pedig egyetértettünk vele. A hetek teltek, és minden edzésen ott volt. Aztán egyszer csak átlépett saját határain..

krizsai-botond

– A kezdetekről mondanál néhány szót? Egyáltalán hogyan jött az ötlet, hogy amerikai footballozz?
– Több, mint öt évvel ezelőtt egy barátommal kilátogattunk a ZTE FC mérkőzésére, és ő mesélt az első élményeiről. Annyira pozitív és lelkes volt, hogy meggyőzött engem is, hogy menjek le egy edzésre, kipróbálni magam. Édesanyám azon a véleményen volt, hogy nem vagyok hozzá elég kemény, a végén csak újabb kudarc fog érni. Akkoriban amúgy is terveztem, hogy valamilyen sporttal komolyabban fogok foglalkozni, így elkezdtem amerikai focizni. Sajnos ennek a sportnak a sajátossága, hogy a hatalmas lelkesedés gyorsan lankadni kezd, így mondanom se kell, hogy a barátom, aki miatt elkezdtem, még két edzésen volt, és szépen egyedül maradtam.

– Előtte sportoltál valamit?
– Volt egy gyengécske próbálkozásom a helyi (zalalövői – szerk.) labdarúgó csapatnál, de így utólag visszatekintve, szerencsére nem jártam sikerrel. Nem voltam gyors, és hát a kereklabdával se volt túl jó a viszonyom.

– Milyen kondíciód volt előtte?
– Háááát, bevallom, hogy valahol a 0 és a 0 között lehetett.. (nevet) A rendszeres testmozgásom az iskolában tartott testnevelésórákban kimerült, most már tudom, hogy ez igazából milyen kevés. Ezért is tartom nagyon jó ötletnek az idén bevezetett emelt óraszámot. Több iskolával jó kapcsolatot ápolunk, így a csapattársakkal személyesen is meggyőződhettünk arról, hogy a mai fiatalokat milyen szörnyen nehéz ösztönözni testmozgásra.

– Elmesélnéd, hogy most körülbelül, hogy néz ki egy heted, mennyi időt szánsz sportolásra?
– Jelenleg még tanulok, aminek a fontosságával mindig is tisztában voltam. A csapatvezetőség is ugyanezen a véleményen van, ők is az oktatást preferálják minden csapattagnál. Egy héten kétszer három óra körülbelül az amerikai fociedzés. Mellette háromszor két órát töltök konditeremben, mert nagyon sokat jelent ez a plusz ebben a sportágban. Rengeteget sétálok miden nap, otthon segítek a ház körüli teendőkben, és alkalmi munkákat is vállalok. Tény, hogy nem unatkozom.

– Hogyan tudsz edzésre járni, ugyanis, ha jól tudom, Zalalövő azért nem a szomszéd település.
– Általában busszal utazom, de megállóig és megállótól is több, mint negyedórányi séta vár még rám. A Zalalövő-Zalaegerszeg közötti út 40 perc és 1 óra között van. Amikor a helyi járatokat is kell használnom, az még plusz fél órát jelent napi szinten. Természetesen számolnom kell azzal, hogy egy edzés bármikor elhúzódhat, és nem mindig jó a csatlakozás,e miatt sokszor várnom kell. Napi másfél, két órát minimum utaznom kell, hogy edzhessek.

Most, ahogy itt ülsz szemben velem, elég nehéz elképzelni, hogy régen nem volt egyértelmű valakinek, ha rád nézett, hogy sportolsz. Mennyit változtál az évek alatt?
– Egy 15 éves srácnál természetesen még nem lehet kifejlett izomzatról beszélni. 186 cm és körülbelül 100 kg voltam. Ez így elsőre nem tűnhet olyan rossznak, de rajtam nem volt egy aprócska izom se. Állóképességem semmi. Bár az igaz, hogy hasam most is van, (nevet) de az egész testem fokozatosan átalakult a rendszeres sportolásnak köszönhetően. Amikor erősödni kezdtem, elkezdtem komolyan venni a konditermes edzéseket is. Látom hétről-hétre, hogy mennyit fejlődök. Az amerikai football edzőnknek (Steve Benefield) van egy nagyon jó mondása erre: „az idődet ne csak eltöltsd, hanem fektesd be”. Nagyon nagy igazság van benne, először nem is értettük.

Mit adott neked a sport?
– Túlzás nélkül mondhatom, hogy nekem a sport megváltoztatta az életemet. Nem tudom, hol lennék most nélküle. Már nem is tudom elképzelni, hogy nem sportolok. Mind fizikailag, mind mentálisan teljes átalakuláson mentem keresztül. Nem csak önbizalmat adott, hanem az egész életszemléletemet is megváltozatta. Megtanított arra, hogy mi az a kitartás, mi az kiállni magamért vagy valami mellett, ami igazán fontos nekem. Úgy érzem, már valamit elértem a segítségével. Több díjat is kaptam már a csapat évzáró bankettjein, amikkel folyamatosan megerősítettek abban, hogy jó úton járok.

– Mi motivál?
– Minden nap eszembe jut, hogy hol tartanék most az amerikai foci nélkül, és ez a kép nem tetszik!

Hogy érzed magad a csapatban?
– Sajnos nagyon sok régi „öreg” hagyta abba a közelmúltban több év után, akikre az első naptól kezdve felnéztem, tiszteltem, és szerettem. Újak mindig jönnek szerencsére, kezdők, akiket már én tanítok arra, amit nekem mutattak régen. Az edzések vidám hangulatúak, a légkör nagyon közvetlen, barátságos. A csapattársaim közül kerültek ki a legjobb barátaim, így mindig jól érezzük magunkat, nincs veszekedés vagy sértődés semmi miatt. Azokkal a fiúkkal, akikkel együtt harcolunk a pályán, egymásért, a győzelemért, olyan plusz kötődés alakult ki, amit csak az érthet, aki már tényleg űzött olyan csapatsportot, ahol a társak ennyire egymásra vannak utalva a pályán.

– Már csapatkapitány is vagy. Mi változott ez miatt?
– Igen, idén lesz két éve, hogy megválasztottak. Még 2010 őszén eligazolt az akkori kezdő irányítónk, így a csapat döntése szerint én vettem át a helyét az év végéig. Lehet, hogy valamit jól csináltam, mert attól kezdve mindig megválasztanak. Sok minden változott természetesen, mert a cím mellé hatalmas felelősség is jár, mert az egész csapatot képviselem attól kezdve mindenhol. Nem csak a mérkőzéseken, hanem az életben is. Segítek az edzések vezetésében, bemelegítéskor, ha valakinek valami problémája van, mindig fordulhat hozzám. A sok játékos többféle személyiséget rejt, néha nekem kell segíteni nekik megtalálni a közös nevezőt. Vezetnem kell őket, hiszen ezért választottak, ez a feladatom, és szeretem is ezt csinálni.

A családod véleménye megváltozott az évek alatt?
– Teljesen. Édesapám mióta focizom, rendszeresen figyelemmel követi nem csak a hazai, hanem az amerikai bajnokság történéseit is. Édesanyámmal a legnagyobb szurkolóim is évek óta, minden meccsemen ott vannak, jönnek buzdítani az idegenbeli meccsekre is.

Hogy képzeled el a jövődet?
– Sport nélkül már sehogy! Ha valamiért úgy alakul, hogy nem tudok edzeni egy hétig, akkor már nem érzem jól magam a bőrömben. A jövőben is ebben a csapatban akarok játszani kapitányként. A lehető legtöbbet szeretnék fejlődni, minél több meccsen játszani, és megnyerni őket egy olyan csapat tagjaként, amiben barátok küzdenek egymásért, és közben jól érzik magukat. Nem tudom elképzelni a jövőmet az amerikai foci nélkül. A visszavonulásom után tervezem az edzősködéshez szükséges papírok megszerzését, szabadidőmben szívesen foglalkoznék majd a jövőben minél több emberrel, nem csak a fiatalokra gondolok, akik olyan fejlődésen mehetnek keresztül, amelyen én már átmentem. Az amerikai football megadhat mindent, amire egy embernek szüksége van. Igazi jellemformáló, kemény, férfias, és rengeteg kihívást nyújtó sport. Ahogy az egyik kedvenc filmemben idézik a tengerentúli legendás edzőtől, Vince Lombarditól: „Meggyőződésem, hogy minden férfi számára az igazi beteljesülés az, hogyha kemény küzdelem árán eléri kitűzött célját, majd megfáradva, mégis diadalittasan elfekszik a csatatéren.”

Krizsai Botond több mint öt éve a Zala Predators amerikai footballcsapatának a tagja. A tréningekhez és a plusz foglalkozásokhoz való hozzáállása nem csak a csapattársaknak, hanem minden embernek példaértékű. Aki nehezen szánná rá magát, hogy elkezdjen sportolni, legyen az amerikai foci vagy bármilyen más sport, jó példaként lebegjen a szeme előtt az ő története. Az első lépést mindig nehéz megtenni, de ha igazán akarunk valamit, semmi sem lehetetlen.

Illés Zoltán

« Nem próbáltad még ki az amerikai focit? Itt az ideje!
Támogasd a Ragadozókat! »

A cikk ebben a kategóriában szerepel:

ZP Blog

A szerzőről: Pred

» írt 8 cikket

Edzések

Szerán 18:00-kor

Szombaton 14:00-kor

A Zala Plaza mögötti műfüves pályán

Következő mérkőzés:

2015 április 12:
vs. Győr Sharks 2

2015. április 19:
@ Szekszárd BadBones

2015. május 10:
@ Fehérvár Enthroners

2015. május 23:
vs. Dabas Sparks

2015. június 20:
vs. Fehérvár Enthroners
(Wild card)

2015. június 28:
@ Debrecen Gladiators
(Elődöntő)

ESA Divízió II.

Szponzoraink